Több mint kutatóintézet – az ÖIUS, a magyar tudomány és kultúra bécsi műhelye a Schwedenplatzon

A becsinaplo.at cikke

Mi köti össze az ausztriai magyarság történetének kutatását, a kétnyelvűség kérdéseit, egy burgenlandi levéltár dokumentumait, Dragomán Györgyöt, Darvasi Lászlót és Koncz Zsuzsát? Első pillantásra talán nem sok minden. Bécsben azonban van egy hely, ahol mindez egyetlen programba illeszkedik: az Ausztriai Magyar Kutatóintézet (AMKI), német nevén Österreichisches Institut für Ungarische Studien (ÖIUS).

Az intézet 2010 óta működik Bécsben, és eredeti feladata ma is meghatározza tevékenységét: tudományos igénnyel kutatja az Ausztriában élő magyarság történetét, kultúráját és jelenét. Az elmúlt másfél évtizedben azonban ennél jóval szélesebb profil alakult ki. Az ÖIUS ma egyszerre kutatóműhely, dokumentációs központ és kulturális találkozóhely. Az intézet elődje az Ungarisches Kirchensoziologisches Institut (UKI) volt. Az ÖIUS megalapításával jelentősen kiszélesedett a kutatás területe. Az Ausztriában élő magyarok és az őshonos magyar népcsoport története mellett az osztrák–magyar kapcsolatok, a migráció, a nyelv és a többnyelvűség, az irodalom, valamint a művelődés- és társadalomtörténet is a kutatás részévé vált.

De mit jelent mindez a gyakorlatban?

Mindenekelőtt dokumentálást. Az intézet egyik fontos feladatának tekinti, hogy nyoma maradjon annak a tudományos és kulturális teljesítménynek, amelyet magyarok hoztak és hoznak létre Ausztriában. Ennek jegyében adatbázis készült az Ausztriában élő magyar kutatók és kulturális szereplők munkásságáról, valamint felmérés az országban működő magyar egyesületekről is.

A dokumentálás mellett kezdettől fogva fontos szerepet kapott a történeti kutatás. Különösen izgalmas terület ebből a szempontból Burgenland, ahol a magyar jelenlét évszázados történetének számos forrása vár még feltárásra. Az ÖIUS kutatói levéltári anyagokkal is dolgoznak, miközben konferenciákon és publikációkban igyekeznek új összefüggésekbe helyezni az ausztriai magyarság történetét.

Ennek a munkának egyik állomása volt a 2023 decemberében Felsőőrön megrendezett "Geschichte der Ungarn im Burgenland – Regionalität als historische Kategorie" ("A burgenlandi magyarság története – A regionalitás mint történeti kategória") című nemzetközi konferencia. A megközelítés azért fontos, mert az ausztriai magyarság történetére hajlamosak vagyunk kizárólag magyar szemszögből tekinteni. Pedig ez a történet ugyanúgy része Ausztria, Burgenland és a közép-európai régió történetének is.

Az ÖIUS tevékenysége azonban az elmúlt években egyre látványosabban kilépett a szűkebb tudományos közegből.

Amikor a tudomány találkozik a közönséggel

Egy kutatóintézet eredményeinek akkor van igazán értelmük, ha nem kizárólag konferenciakötetekben és tudományos publikációkban maradnak meg. Az ÖIUS ezért egyre nagyobb hangsúlyt helyez arra, hogy a kutatás, a tudomány és a kultúra témáit a szélesebb közönséghez is eljuttassa.

Az intézet előadásain az elmúlt években a történettudomány mellett nyelvészeti, irodalomtudományi, oktatási és társadalomtudományi kérdések is terítékre kerültek. Szó volt többek között a kétnyelvűségről és az iskolai nyelvi integrációról, a magyar frazeológiáról, a diaszpóráról, valamint a kisebbségtörténetről és az irodalomról.

Ehhez társult egy újabb, mára különösen népszerűvé vált program: a kortárs magyar kultúra képviselőivel való személyes találkozás. 2024 őszén indult el a Schwedenplatzi beszélgetések című sorozat. A név tudatosan egyszerű: azt jelzi, ami ezeken az estéken történik – beszélgetés. Nem hagyományos előadás, és nem is klasszikus könyvbemutató. Írók, művészek és a kulturális élet ismert szereplői ülnek le beszélgetni pályájukról, műveikről, döntéseikről és arról a világról, amelyben élünk.

A sorozat egyben új szerepet is adott az intézetnek. A Schwedenplatz 2. ma már nemcsak az ÖIUS címe: egyre inkább olyan bécsi magyar találkozóhellyé válik, ahol a tudomány, az irodalom és a kultúra iránt érdeklődők is otthon érezhetik magukat.

Dragomán György, Darvasi László és Koncz Zsuzsa

A 2026-os őszi program különösen jól mutatja, milyen irányba fejlődött az intézet. Október 20-án Dragomán György érkezik a Schwedenplatzi beszélgetésekre. A Marosvásárhelyen született író könyvei ma már több mint harminc nyelven olvashatók. Természetesen szó lesz regényeiről, az írásról, az emlékezésről és arról, hogyan születnek azok a különös, erős világok, amelyeket olvasói jól ismernek. De Dragománnak van egy másik szenvedélye is: a főzés. Nála az étel, az emlékezés és a történetmesélés gyakran elválaszthatatlan egymástól. Adjuk meg a módját! – Írások főzésről és evésről című könyvében receptek, emlékek és történetek találkoznak. Így az október 20-i esten várhatóan az irodalomról és a konyháról is beszélget majd Seidler Andrea Dragomán Györggyel.

November 17-én Darvasi László lesz a sorozat vendége. A kortárs magyar próza egyik meghatározó alakja évtizedek óta építi összetéveszthetetlen irodalmi világát. Regények, novellák, tárcák és színpadi művek sorakoznak mögötte. 2025-ben Neandervölgyiek című, háromkötetes nagyregényéért ő kapta meg elsőként az Esterházy Irodalmi Díjat. Bécsben azonban Lendvai Zsóka nemcsak erről a monumentális műről beszélget vele, hanem arról az írói pályáról is, amely ehhez a regényhez vezetett.

1956 – másképpen elmesélve

Novemberben az irodalom mellett a történelem is főszerepet kap. Az 1956-os magyar forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából az ÖIUS "1956 elmesélve – kultúrtörténet" címmel rendez konferenciát november 26–27-én a Schwedenplatz 2/9. szám alatt. A kétnapos tanácskozás szervezői Csire Márta és Seidler Andrea. A cím egyben a megközelítést is jelzi. 1956-ról rengeteget tudunk a politikatörténetből: ismerjük a forradalom napjait, szereplőit, leverését és következményeit. De hogyan él tovább 1956 a történetekben? Hogyan jelenik meg az irodalomban, a zenében, a filmben és a művészetben? Mit meséltek róla azok, akik átélték, és mit örököltek ebből a következő generációk? Hogyan változik egy történelmi esemény emlékezete hetven év alatt? És mikor válik a személyes emlékből közös kulturális emlékezet? Ezekre a kérdésekre keresi majd a választ a novemberi konferencia. A cél ezúttal sem pusztán az, hogy a kutatók egymással beszéljenek. 1956 emlékezete közös ügy, ezért a tudományos megközelítés mellett fontos szerepet kapnak a személyes történetek és a kulturális emlékezet különböző formái is.

Egy életpálya, amely maga is történelem

November 25-én olyan vendég érkezik Bécsbe, akinek pályája önmagában is több mint fél évszázad magyar kultúrtörténetét idézi fel: Koncz Zsuzsa. Az ő történetén keresztül a hatvanas évektől napjainkig számos korszakról lehet beszélni. A "Ki mit tud?" világáról, az Illés együttesről, Bródy Jánosról, versekről és dalszövegekről, sikerekről, döntésekről és kompromisszumokról. És természetesen arról is, hogyan válhatnak dalok generációk közös emlékezetének részévé.

Dragomán György, Darvasi László, az 1956-os konferencia és Koncz Zsuzsa első pillantásra négy, egymástól nagyon különböző program. Valójában azonban ugyanarról szólnak: történetekről és emlékezetről, arról, hogyan beszélünk magunkról és a múltunkról, és hogyan adjuk mindezt tovább. Talán éppen ez foglalja össze legjobban az Ausztriai Magyar Kutatóintézet feladatát is: kutatni, dokumentálni – és elmesélni. Egy közösség múltját nem elég megőrizni a levéltárban: beszélni is kell róla. A kortárs kultúrát pedig nem elég távolról figyelni: találkozni kell azokkal, akik létrehozzák. Ehhez szeretne teret adni az ÖIUS, azaz az Ausztriai Magyar Kutatóintézet a bécsi Schwedenplatzon. 

A képek kinagyíthatók!
Kattints a képekre!