A vasarnap.com és a bkik.hu cikke

Zeherje egy aprócska falu Rimaszombattól néhány kilométerre. Csak az jár erre, akinek itt van dolga, hiszen félreesik a főúttól. Kevesen kezdenek egy ilyen helyen vállalkozásba. A Csirmaz házaspár mégis itt indította be a Libelulát, amely a Montessori elven készült fajátékokra specializálódott.

Miklós már a kapuban vár. Amikor belépünk a műhelybe, épp dolgozik a lézervágó. Az a ritka, ha pihen – gyakran késő estig megy a gép.

Miki és Dominika Kassán, az egyetemen ismerkedtek meg. Amikor családot alapítottak, és hazaköltöztek a Rimaszombati járásba, hamar szembesültek azzal, hogy a régióban nem egyszerű megfelelő munkalehetőséget találni. Dominika előtt lényegében két út állt: megpróbál elhelyezkedni, vagy létrehoz valami sajátot.

Kislányuk születése egy másik felismerést is hozott. A fiatal szülők egyre többet olvastak a Montessori-módszerről, és közel került hozzájuk a szemlélet, amely a gyermek önállóságát, természetes kíváncsiságát és saját tempójában történő fejlődését helyezi előtérbe.

Amikor megfelelő fa fejlesztőjátékokat kerestek, azt tapasztalták, hogy a kínálat szűk, a Montessori címkével ellátott termékek pedig gyakran rendkívül drágák.

Így született meg az első saját darab: egy Montessori-kocka.

A kockába a kislány labdákat és különféle tárgyakat dobhatott, kendőket húzhatott ki belőle, az oldalára gravírozott állatfigurák pedig újabb játékokra, beszélgetésre és éneklésre adtak lehetőséget. Egyetlen tárgy egyszerre többféleképpen volt használható – ebben már ott volt mindaz, ami később a Libelula termékeinek egyik legfontosabb alapelvévé vált.

Teret hagyni a gyermeki fantáziának

A Montessori-szemlélet Dominikáéknál nem merül ki a fejlesztőjátékokban. Az egész háztartásukat igyekeztek úgy kialakítani, hogy a kislányuk minél több dolgot önállóan végezhessen el. Saját magasságában elhelyezett fogasa van, a konyhában pedig a tányérok és poharak elérhető helyre kerültek. Egyszerű ételeket készít magának, segít a terítésnél, kipakol a mosogatógépből, és természetes számára, hogy a háztartási teendőkben is részt vesz.

Dominikáék szerint a mai játékok jelentős része túlságosan megszabja, hogyan kell velük játszani. Meg kell nyomni egy gombot, a játék beszél vagy villog, a gyermek figyelmét pedig egy előre kijelölt irányba tereli.

A Libelula termékeivel éppen az ellenkezőjére törekednek.

Egy rajzsablon például nem csak rajzolásra használható. Fejleszti a finommotorikát, lehet vele bábozni, árnyjátékot készíteni, vagy teljesen más szerepet is kaphat a gyermek fantáziájától függően.

Hasonlóan működnek a memóriajátékok is. Amikor a kislányuk egy időre ráunt az egyikre, Dominika rizst és babot öntött egy dobozba, elrejtette benne a faelemeket, és a memóriajátékból máris szenzoros játék lett. Később újra elő lehet venni klasszikus memóriajátékként, de akár ki is lehet festeni a natúr faelemeket.

A készítők tudatosan nem szeretnének mindent készen adni a gyermekeknek. Úgy gondolják, hogy a kreativitásnak, a kritikus gondolkodásnak és a saját megoldások keresésének egyre nagyobb jelentősége van.

Az első lézergéptől az első óvodákig

A családi ötletből 2024 elején lett komolyabb vállalkozás. Január első napjaiban döntötték el, hogy valóban belevágnak, és rövid időn belül megvásárolták első lézergravírozójukat.

A kisebb, nagyjából 40×40 centiméteres gép elsősorban prototípusok készítésére volt alkalmas, számukra azonban ideális eszköznek bizonyult a kísérletezéshez.

Rajzsablonokat, memóriajátékokat és más fejlesztő eszközöket kezdtek készíteni, majd óvodákat kerestek fel, hogy közvetlenül a pedagógusoktól kérjenek visszajelzéseket. A pozitív fogadtatás gyorsan megrendeléseket is hozott.

Dominika eközben otthon volt a kislányukkal, Miklós pedig a szoftverfejlesztésben dolgozott, és keresetük egy részét folyamatosan visszaforgatták a vállalkozásba. Az informatikai háttér később a Libelula működésében is meghatározóvá vált: a webshoptól az automatizált háttérfolyamatokig sok mindent maguk oldanak meg.

Esténként együtt dolgoztak a megrendeléseken és az új termékeken.

Amikor a kis gép már nem volt elég

A növekedés gyorsan érkezett. 2024 nyarára, néhány óvoda meglátogatása után annyi megrendelést kaptak, hogy a kis géppel hónapokig tartott volna mindent legyártani. Egyes rajzsablonokból a hobbilézer négy darabot tudott elkészíteni egy óra alatt. A jelenlegi, nagyobb géppel egy darab akár két perc alatt is elkészülhet.

Ekkor érkezett el az első komolyabb döntési pont. Vagy megmaradnak a családi hobbi szintjén, vagy beruháznak egy jóval drágább gépbe, és tovább építik a vállalkozást.

A beruházást részben kölcsönből finanszírozták, mert úgy érezték, ha valóban fejlődni szeretnének, nem várhatnak éveket arra, hogy összegyűljön a szükséges összeg. A vállalkozásépítés azonban nem csak folyamatos növekedésből állt. Az egyik legnagyobb megtorpanás akkor érte őket, amikor egyik hónapról a másikra jelentősen visszaestek az óvodai rendelések.

Később tudták meg, hogy az intézmények pénzfelhasználási lehetőségei megváltoztak. Csirmazék számára ez fontos figyelmeztetés volt: a vállalkozás nem függhet egyetlen vásárlói körtől.

Nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni a vásárokra, piacokra, az online értékesítésre és a céges megrendelésekre is. Gépeikkel ugyanis nemcsak gyermekjátékokat készíthetnek, hanem karácsonyfadíszt, reklámtárgyat, esküvői dekorációt vagy akár egyedi tortadíszt is.

A szitakötő két szárnya

A márka neve idővel új jelentést is kapott számukra. A név a spanyol szitakötő szóból származik, a gyermeki könnyedséget és játékosságot jelképezve.

A szitakötőnek két pár szárnya van, amelyek egymást segítve viszik előre. Dominikáék ma ugyanezt látják saját vállalkozásukban is:

az egyik "szárnyat" a gyermekeknek szánt fejlesztő eszközök, a másikat a céges ajándékok, reklámtermékek és dekorációk jelentik.

A két terület stabilitást ad egymásnak. Amikor a gyermektermékek iránt csendesebb a kereslet, a céges megrendelések adnak munkát a műhelynek.

Az egyedi kérésektől sem zárkóznak el. Előfordul, hogy mindössze egyetlen darabra érkezik rendelés, máskor több ezer azonos terméket kell legyártani.

A kézi munka megmaradt

A lézeres technológia első pillantásra automatizált gyártást sejtet, a Libelula termékeiben azonban jelentős mennyiségű kézi munka is van. A kivágott faelemeket egyenként át kell csiszolni, hogy szálkamentesek, kellemes tapintásúak és biztonságosan használhatók legyenek. Egy több ezer darabos megrendelésnél maga a lézervágás akár 160 órányi gépidőt is jelenthet, amelyet további több tíz óra kézi csiszolás követ. A vállalkozás fejlődésével ezért az egyik legfontosabb kérdés már nemcsak az lett, milyen gyors a gép, hanem az is, hogyan tudják megszervezni a mögötte álló emberi munkát.

A Libelula kezdetben családi projekt volt, amely a kislányuk mindennapjai köré szerveződött. Első munkatársuk a család közeléből érkezett: eleinte a kislányuk körül segített be, később a műhelymunkába is bekapcsolódott. Ma már állandó tagja a csapatnak.

Dominikáék számára ennek külön jelentősége van. Egy olyan régióban élnek, ahol korlátozottak a munkalehetőségek, ezért hosszú távon azt szeretnék, ha a Libelula nemcsak nekik biztosítana megélhetést, hanem más helyi családoknak is munkát tudna adni.

Nem mindent kell házon belül megoldani

A növekedéssel párhuzamosan azt is meg kellett tanulniuk, hogy nem tudnak minden feladatot saját maguk elvégezni.

Ma már több partnerrel dolgoznak együtt. Ha egy nagyobb rendelésnél túl sok kézi csiszolási munka gyűlik össze, külsősökkel működnek együtt.

Magyarországon olyan szervezettel is kapcsolatot építettek ki, amely hátrányos helyzetű vagy megváltozott munkaképességű embereknek biztosít munkalehetőséget. Bizonyos gyártási folyamatokat így hozzájuk tudnak kiszervezni.

Saját műhelyük havi kapacitása körülbelül tízezer darab, de további két hasonló vállalkozással kialakított együttműködés révén szükség esetén ennek többszörösét is vállalni tudják. Számukra a konkurencia ezért nem feltétlenül ellenfelet jelent. Ha az egyik műhelynek túl sok munkája van, a másik segíthet – és fordítva.

Pedagógusokkal közösen fejlesztve

A termékfejlesztés során folyamatosan kapcsolatban maradtak pedagógusokkal.

Az írott ábécé gyakorlására készített sablonoknál például milliméteres pontosságra volt szükség. Fontos volt a betűk aránya, dőlésszöge és formája, hogy a segédeszköz valóban megfeleljen az iskolai oktatásban használt írásmódnak. A szlovák és a cseh változatokat az adott nyelvi környezetben dolgozó pedagógusokkal is ellenőriztették.

Hasonlóan részletes munka volt a kassai gyermekvasút számára készített rajzsablon is. A megrendelő azt szerette volna, hogy a sablonon pontosan az a mozdony szerepeljen, amelyen a gyerekek a vasúton utaznak.

Az AI is beköltözött a műhelybe

A Libelula fejlődésében egy elsőre talán szokatlan szereplő is fontos helyet kapott: a mesterséges intelligencia. Dominikáék a kezdetektől tudták, hogy egy vállalkozás működtetéséhez rengeteg olyan feladatot kell megoldani, amelyhez hagyományosan külön grafikusra, programozóra vagy más szakemberre lenne szükség. Egy induló családi vállalkozás azonban nem tud minden területre külön embert alkalmazni.

Az AI ebben jelentett komoly segítséget.

Egy egyedi megrendelésnél például már ők maguk is össze tudnak állítani több látványtervet, amelyek közül az ügyfél választhat. Ezt nem titkolják a megrendelők előtt: ha a terveket mesterséges intelligencia segítségével készítették, elmondják. Ha viszont egy feladat olyan precizitást kíván, amelyhez grafikus szakértelme szükséges, szakembert vonnak be.

A képgeneráláshoz többek között a ChatGPT-t és a Geminit használják, míg más AI-eszközök programozásban, automatizálásban és az új webshop fejlesztésében segítik őket. Miklós szerint az egyik legfontosabb tapasztalatuk, hogy nincs egyetlen olyan mesterségesintelligencia-eszköz, amely minden feladatot ugyanolyan jól elvégezne.

                                                                                                                    A BKIK cikke.

Bridge to Benefits Mesterkurzus 2026: Libelula – képernyőmentes játékokkal a kreatívabb gyerekkorért

Játék, ami teret ad a fantáziának

A Libelula egy felvidéki, családi alapokra épülő prémium márka, amely természetes fából készült fejlesztőjátékokat takar. A kisvállalkozás küldetése, hogy a mai digitális világban olyan képernyőmentes alternatívát kínáljon a családoknak, amely ösztönzi a kreativitást, az önálló gondolkodást és az alkotás örömét.

Működésükben az üzleti stabilitás, a társadalmi hatás és a környezeti tudatosság egymással szorosan összekapcsolódik. Termékfejlesztésük egyik fontos alapja az élményalapú tanulás. Rajzsablonjaik, logikai játékaik és egyedi gravírozott termékeik a finommotorikai készségek fejlődését is segítik. Vásárlóik között családok, óvodák és oktatási intézmények mellett hotelek, játszóházak és ajándéktárgyakat kínáló vállalkozások is megtalálhatók.

A Bridge to Benefits Mesterkurzus során azt gondolták tovább, hogyan lehet a fenntartható működést még tudatosabban beépíteni a vállalkozás üzleti modelljébe, és miként lehet a társadalmi hatást B2B együttműködéseken keresztül is növelni.

A Bridge to Benefits Mesterkurzussal kapcsolatos interjúkérdéseinkre Csirmaz Miklós és Dominika tulajdonosok válaszoltak.

Milyen hatást szeretnétek elérni a projektetekkel?

Miklós: A Libelula egy felvidéki családi vállalkozás: természetes fából készült, Montessori-szemléletű edukációs termékeket hozunk létre, amivel a következő generációt tanítjuk — kéz és fantázia által, nem képernyő által. Minden B2B megrendelés egy része automatikusan játékadományozásba és alapanyag-mentésbe fordul: a selejt- és maradékanyagokat óvodáknak, alapítványoknak juttatjuk vissza kreatív eszközként. Eddig 1000+ családhoz és 200+ intézményhez jutottunk el Szlovákiában, Csehországban és Magyarországon.

Mit adott a vállalkozásotoknak a Bridge to Benefits Mesterkurzus?

Dominika: A legnagyobb ajándék az volt, hogy megtanultuk üzleti nyelven is elmondani azt, amit eddig csak érzésből csináltunk. Rájöttünk, hogy a fenntarthatóság nálunk nem egy plusz réteg a történeten, hanem maga az üzleti modell gerince — és hogy ezt hitelesen, számokkal alátámasztva is meg lehet mutatni egy teremnyi döntéshozónak. Emellett olyan kapcsolatokat és nézőpontokat kaptunk, amikhez kisvállalkozóként egyedül nehezen jutottunk volna hozzá.

Hogy éreztétek magatokat a pitch eseményen?

Miklós: Meglepően gördülékenyen, könnyen indult minden — ketten álltunk a színpadon, én és Dominika, ugyanazzal a pitch-csel, amit együtt építettünk fel. Dominika felmutatta a villogó, visítós műanyag gitárt, elindult a "képzeljétek el" felütés, és onnantól kezdve nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jó lehetőség volt, hogy végre megmutathattuk ezt a projektet, amit szívből csinálunk.

Köszönjük az interjút!

Ezzel lezárult a Bridge to Benefits Mesterkurzus 2026 interjúsorozatunk, amelyben külön-külön is bemutattuk az idei évad kkv szereplőit.

A Bridge to Benefits rövid bemutatása

A széles körű, sokszereplős együttműködésben megvalósuló Bridge to Benefits Mesterkurzus elsődleges célja, hogy szemléletformálást indítson a kisvállalkozások körében, és támogassa a környezeti, valamint társadalmi szempontból is hasznos üzleti működés kialakítását. A program olyan vállalkozói közösséget kíván építeni, amely elősegíti az értékalapú, pozitív társadalmi és környezeti hatást teremtő együttműködéseket, valamint az ezekre épülő hosszú távú tudáscserét.